Nagyon érdekesen alakulnak az események. Május 1.-én meghívott Juci néni vacsorára. Zsolti jól eljátszott a fiúkkal, fociztak. Később megérkezett Julika is a fiaival. Mi beszélgettünk, a fiúk rúgták a bőrt. Juci néni sokat panaszkodott, hogy nehéz neki a fiúkkal, meg hogy férfi kellene hozzájuk, meg, hogy a télen is, mikor beteg volt még az óvodába sem tudta őket elvinni. Jó lenne, ha lenne egy keresztény házaspár, aki felvállalná őket, szívesen odaadná. Már majdnem indultunk, a kapuban álltunk, mondtam, hogy gyereknapra szívesen elvinnénk Zolikát és Andriskát, és úgy mellesleg a másik dolgon is szívesen gondolkodnék.
Szóval így kezdődtek a dolgok. Ezután többször beszéltünk telefonon, amikor is egyszer, Juci néni meghívott minket a fiúk óvodai anyák napi ünnepségére. Milyen alapon?- kérdeztem magamtól, hiszen anyuka nem vagyok, főleg nem a fiúké, még csak rokon sem, sőt az ilyen jellegű vágyakról is éppen csak, hogy el kezdtem gondolkodni. De mivel pont a Gyereknap előtti péntekre volt tervezve, így igent mondtam. Nagyon izgatott voltam, ahogy közeledett az időpont. Hogy fognak fogadni a fiúk? Mit mondanak az óvodában? Mit keresünk mi ott egyáltalán? Lesz-e kedvük eljönni velünk Pestre, hiszen alig ismernek, találkozni is még csak kétszer találkoztunk?
Amikor megérkeztünk, a gyerekek, természetesen nem voltak otthon, hiszen óvodában voltak. Délután kellett menni. Éppen akkor ébredtek fel a délutáni pihenésből, és vonultak a mosdóba. Hamarosan átöltöztek, és kezdődött az anyák napi és évzáró ünnepség.
 |
| Minden figyelem az óvónénin |
Nagyon megható volt. A fiúk nagyon ügyesek voltak. Látszott, hogy sokat foglalkozott velük a Cseh Jutka. Ő az óvó nénijük. (régi évfolyamtársam) Csodálkozott is rendesen, mikor az ünnepség előtt köszöntöttem. Mondta, hogy említették a fiúk, hogy jön Judit néni és Zsolti bácsi, de ő nem tudta, hogy azok kik. Dicsérte a fiúkat, hogy nagyon ügyesek.
Jó volt a műsor. Betanítottak nekik egy verset, amivel “nénnyét” köszöntötték.
  |
| Vadszőlő |
 |
| Judit nénivel |
 |
"Nénnye, Te sírni fogsz!" |
Amikor hazamentünk, átadtuk az ajándékainkat. Bábokat kaptak, amitől odavoltak. De amikor a buborék fújó előkerült, a bábok elfelejtődtek és csak szálltak a “huborékok” órákon keresztül.
Kérdeztem Juci nénitől, hogy mondta-e a fiúknak, hogy jönnek velünk Pestre? - Dehogy mondtam - volt a válasz. Na, szépen vagyunk! - gondoltam. Most én mit mondjak, fel kellett volna őket készíteni. Odahívtam őket és mondtam, hogy úgy hallottam, hogy szeretik a bábszínházat. - Igen! És a bohócokat? - Igen! Van kedvetek eljönni velünk Budapestre, ott holnap lesznek bohócok és bábelőadás? - Igen!!! Már rohantak is csomagolni.
Pakolás közben Juci néni kérdezte, hogy hogy van az, hogy olyan sok ajándékot kaptak tőlünk? Csak nem szeretnek titeket? De igen! - volt Zolika válasza, és jó lenne ha Judit néni lenne az anyukánk, és Zsolti bácsi az apukánk. A szavunk is elakadt. Az Úr munkálkodik a szívükben. Azt hiszem a gyerek itt döntött. Ezt sohasem fogjuk megtudni. Így hát összepakoltunk és elindultunk.
 |
| Dédikével |
 |
| "Nénnyével" |
 |
| Az az édes kis pofija |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése