2010. augusztus 7., szombat

Evangélizáció a szoborkertben

Meghívót kaptunk egy evangélizációra, ahol nagyon sok program várta a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Mi a gyerekrészt jártuk szinte végig. Ugrálóvár, arcfestés, jelmezes beöltözés, célbadobás, manuális asztalok stb.
Minden elismerés fiatal testvéreimnek, akik mindent beletettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Miután 5 állomást teljesítettek, zsákbamacskán meglepetés várt rájuk. Rengeteg ajándékkal megpakolva tértünk haza.
Egy "aprócska" hiányérzetem azért mégis volt: a nagysátorban végig hirdették az igét, evangélizáltak, amiből kívül semmit sem lehetett hallani.
Gyakorlatilag végig lehetett menni az egész programon (gyerek, felnőtt egyaránt) hogy egy szót sem hallott az ember az evangéliumból, ha konkrétan nem ment oda a sátorhoz. Én biztosan másképp csináltam volna. Szerintem, csak hangosítás kérdése lett volna. Mehetett volna kifelé is a hang ezerrel, hogy igenis az az anyuka is hallja az igét, aki csak az ugrálóvárnál várakozik a gyerekeire, vagy éppen "keljfeljancsit" készít.
Biztosan sokan felkeresték a nagysátrat is, én nem vitatom, de többen hallották volna úgy az üzenetet. Kérem, ne legyünk már annyira udvariasak, és ne vigyázzunk annyira az emberek érzékenységére! Ebben az időben, amikor a gonosz nem kérdez, nem udvariaskodik, hanem támad pofátlanul minden irányból, és leigáz mindenkit, aki nincs résen.
Ez nagyon jó!

Mi azért jól éreztük magunkat ezen a programon...

"Hú, de meredek! Lecsússzunk, Tesó?"





                             
"Melyik pöcökre dobjak?"
Én elkészítem az elkapót, de mit is kell csinálni?
Kicsi Katicabogár és a Zebra

Vajon melyik kacsa pocakján van az X?






"Nekem sárga a kardom, a tied milyen?"
"Miért kell beállni a sorba? Mi lesz itt?

"Az egyik nyereményem, jó mi?"

"Ez még nekem is jól áll."
"Milyen színű is legyen a Keljfeljancsi sapkája?!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése