Gyülekezeti tábor
Idén sikerült elmennünk gyülekezeti táborba. (dicsőség az Úrnak!) Fadd-Domboriban volt újra a tábor, a holt Duna partján. Az együtt táborozás azt jelenti, hogy ilyenkor összepakol 80-100 ember, gyerek felnőtt együtt, és levonul egy táborhelyre, hogy egy hetet együtt töltsön és természetesen az Úrral. Jó így elvonulni, a hétköznapi gondoktól, és csak az Úrra figyelni és testvérekkel közösségben lenni. Így volt ez az idén is. Korán reggelente volt közös igetanulás. Reggeli után külön vonultak a fiúk és a lányok és ugyanazt az igeszakaszt tanulmányoztuk. Közben a gyerekeknek volt gyerekfoglalkozás. Azután összegyűlt a csapat és közösen folytattuk az ige hallgatását és tanulmányozását. Ebéd után szabad foglalkozás volt, a családok döntötték el, hogy mit szeretnének csinálni. Kár, hogy az idő nem volt olyan jó, mert így csak kétszer tudtunk lemenni fürödni a Dunára, és akkor is hideg volt a víz. Kétszer volt olyan fakultatív program, ami minket is érintett, az egyik egy szülői értekezlet, a gyülekezeti gyerekek szüleinek, a másik pedig egy gyermeknevelési “előadás”, igazából kérdéseinket tehettük fel, amire a gyülekezet vezetői válaszoltak, legjobb tudásuk szerint. (öt gyermekük van, ebből 4 már nagykorú-tehát van tapasztalatuk!)
Ott volt a táborban velünk Adrian Bury is, aki izgalmas előadásokat tartott. A legjobban talán a dinoszauruszokról szóló rész maradt meg mindenkiben. Beszélt a tévtanításokról, szektákról. Sok érdekes dolgot mondott. Mindenki nagy élvezettel, izgatottan hallgatta őt.
Volt egy bemerítés is a táborban. Zsanett- egy mosolygós, vidám 23 éves lány - keresztelkedett meg. Látni kellett volna azt a boldogságot, ami elöntötte az arcát, ahogy kijött a vízből. Saját döntése és hite alapján kérte a bemerítését. Csodálatos volt. A nagy táborozó csapat kivonult a Duna-partra, gitároztunk, énekeltünk, majd Roland - a börtönmisszionáriusunk - hirdette az evangéliumot az arra járóknak.
Szeles és hűvös idő volt, de azért volt néhány bámészkodó ember, akik megálltak - látva a szokatlanul nagy csapatot és a talpig fehérbe öltözött boldog Zsanettet.
A bemerítés után a gyerekek és néhány elszánt felnőtt beugrottak a vízbe és nagy fürdőzést rendeztek a vacsoráig. Igazán, nagyon hangulatos volt.
A kicsik, a lankásabb partszakaszon térdig felgyűrt kis nadrágokban saraztak és kagylókat gyűjtöttek.
A gyerekek is élvezték az együtt létet. Sokat játszottak, bicajoztak, horgásztak, új barátokat szereztek ezen a héten.
Délelőttönként, külön csoportokban tanítást is kaptak, amit nagyon élveztek. Este is együtt voltak, akkor táblarajz, kreatív előadás, jelenet, sok izgalmas dolog várta őket.
Tábor végén levásárolhatták az összegyűjtött zsetonjaikat. Nagyon izgalmas volt!
Utolsó este tábortüzet gyújtottunk, ahol lehetett sütögetni, beszélgetni, vagy egyszerűen csak nézni a tüzet. A gyerekek világító karkötőkkel rohangáltak, egyszóval jól érezték magukat. Én ekkorra már teljesen kibuktam. Hogy miért? Mert megint eltelt egy hét, úgy, hogy nem beszélgettem senkivel, nem ismerkedtem meg senkivel, nem jött oda senki, hogy megkérdezze ki is vagyok, mert még nem ismer. Miért alakult ez így? Talán azért, mert a mi szobánk a másik táborban volt, annak is a túlsó végén, a túloldalon. Nekem nem lett volna elég csak kilépni a szobából és máris biztosan beleütközöm valakibe, akivel beszélgethetek. Amellett annyira mocskos volt a szobánk (miután az ágyat átforgattuk, ezeréves kosz bukkant elő). A délutánokat nem fordítottam arra, hogy nyakamba vegyem a tábort és vadásszak, hogy kivel is beszélgethetnék, hanem inkább lefeküdtem aludni. Szóval teljesen depis lettem. Akkor felidéztem a két évvel ezelőtti gyülekezeti tábort, ugyanitt, ugyanezen a helyen, ugyanilyen érzéseim voltak a tábor végén. Tudom, én sem tettem meg mindent, hogy másokkal, kapcsolatot keressek, építsek, de mást sem motivált ez a dolog.
Jó volt ez a tábor, de lehetett volna jobb is!
Az üzenetek nagyon jók voltak, és sokat szólt az Úr, de az emberi kapcsolatok hagynak némi kívánni valót maguk után.
Reméljük jövőre ebben is történik változás!
A
gyülekezet:
 |
| Gyuripásztor és Anna a felesége tanítanak |
 |
| Kedvenc képem: Jázon a "macsó" |
 |
| "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére" |
 |
| Robi |
 |
| Noé itt is meglátogatott minket |
 |
| Berzsán házaspár |
 |
| Szabó házaspár |
 |
Kettejük közül csak az egyik
vár babát |
 |
| A Kovács család sátorozott |
 |
| női óra |
 |
| Férfi óra |
 |
| Egy kis lazítás az esti istentisztelet közben |
 |
| "Hová mereng el szép szemed világa?" |
Gyerekek gyerekórán, és azon kívül:
 |
| Itt éppen igeverset tanultak |
 |
| dicsőítés gyerekórán |
 |
| mindenféle csörgővel dícsértük az Urat |
 |
| az óvodás korosztály |
 |
| Olgi tanította őket |
 |
| Teremtés és bűnbeesés története hétköznapi tárgyakkal előadva |
 |
| a lelkes hallgatóság |
 |
| Laci bácsi is velünk töltött pár napot |
 |
| a gyerekek pecáztak |
 |
| Andriska kagylókat gyűjt |
 |
| kedvenc időtöltés a csocsó |
 |
| előadásra várva |
 |
| megtanulták a három köteles trükköt |
 |
| mindenki azt próbálgatja |
 |
| Látod, nekem sikerült! |
 |
| esti bicózás |
 |
| Laci bácsi tanítja a trükköt |
 |
| Jaj, de uncsi! Csináljunk már valami izgalmasat! |
 |
| ezt Gergő fogta |
 |
| Marcika is próbálkozott |
 |
| "a vajda unokája" |
 |
| vissza a táborba |
 |
| esti kidobózás |
 |
| Jó barátnők |
 |
| Fogd a zászlót, és fuss! |
 |
| jó barátok |
 |
| folyik a birkó |
 |
| testvérek |
 |
| homokozás |
 |
| Melyiket vásároljam? |
 |
| Ez jó lesz, ez elég csúnya! |
 |
| Jázon kínálja a portékáját |
 |
| Tessék, csak tessék! |
 |
| Mi mikor kerülünk már sorra? |
Születésnaposok és névnaposok ünneplése:
Bemerítés:
Közös étkezések
 |
| Jaj,elég lesz már a sok pusziból! |
Jelenetek, játékok:
Egy kis strandolás:
Tábortűz
 |
| Felirat hozzáadása |
Csúúúúúúúúúúúúúcs jó képek!!!!!!!!!!! :)
VálaszTörlés